A mai nap tanulsága: az olajszintet az autóban folyamatosan ellenőrizni kell.

Az ember holtáig tanul, és az iskolán kívül a legtöbbet. Ennek ékes bizonyítéka a múlt heti esetem, amit szeretnék most elmesélni.

Elindultam a kisautómmal meglátogatni az unokahúgomat, mert most született nem régen, és szerettem volna odaadni neki azt a kisebb országnak elegendő ruhát, amit összevásárolgattam neki az elmúlt hetekben. Nem laknak messze, de keresztül kell szelni a várost ahhoz, hogy eljussak hozzájuk, és az autóm már elég öreg, ráadásul automata, mert más milyet nem tudok vezetni. Nem volt még vele gond, amióta megvásárlás után egy vagyont ráköltöttem, de persze Murphy mindenhol ott van, és akkor esik ki alólam az autó, amikor a legjobban sietek.

A Gyömrői úton mentem kényelmesen lendületes tempóval, mikor egyszer csak elkezdett csipogni, villogni, jajveszékelni az autóm, és nem hittem el, hogy ez komolyan velem történik meg. Nem tudtam, mit kezdjek hirtelen, félre álltam, és pánikolni kezdtem. Aztán mikor lenyugodtam, felhívtam egy fiú ismerősömet, és ő gyorsan segített. Bár odajönni nem tudott, de kikereste a neten, hogy van egy autósbolt a közelben, menjek be oda, és kérjek a srácoktól segítséget. Megfogadtam a tanácsát, és be is mentem. Nagyon kedvesek és készségesek voltak, ketten is kijöttek velem megnézni, mi lehet a baj. Kiderült, hogy az autóból eltűnt az olaj. Nem tudom, hogy történhetett, nem folyt, nem viselkedett az autó másként, egyszer csak jelezte, hogy nincs olaj, és nem volt olaj.

Szerencsére a srácok hamar megoldották a dolgot, kihozták az olajat, fel is töltötték nekem, és kedvesen bíztattak, hogy most már nem lesz semmi baj. Biztosan látszott az arcomon, hogy eléggé kétségbe estem.

Minden jó, ha a vége jó, elindultam, és hamar oda is értem a kis tündérkémhez, aki minden gondomat egy szempillantás alatt feledtette. És bár az egész kalamajka feleslegesnek tűnhet, ebből megint tanultam valamit: az olajszintet egy autóban folyamatosan ellenőrizni kell.