Egy (motoros) cipőben járva a kollégával

Sose tudhatod, min múlik egy jó munkahelyi kapcsolat, de az biztos, hogy a közös érdeklődési kör sokat segít a helyzeten.

Nehéz beilleszkedni

Egy új munkahelyre kerülni soha nem egyszerű, de megkönnyítheti a dolgot, ha jó a társaság – viszont ahhoz előbb be kell illeszkedni, ami nem mindig egyszerű. Aki élt már át hasonlót, az tudja: egy összeszokott csapat tagjává válni, ahol mindenki megérti már a másikat félszavakból is, és olyan belső poénok hangzanak el percenként, amit kívülálló soha nem érthet meg, kegyetlenül nehéz.

Egy barátom esetét szeretném bemutatni, aki épp a szenvedélyének, a motorozásnak köszönheti, hogy sikerült megoldania ezt a fenti problémát.

Andris esete az újságíró pályán

Andris barátommal általános iskola óta ismerjük egymást, és bár már a gimnázium alatt elváltak egymástól útjaink, végig tudtuk tartani a kapcsolatot, és amikor lehetőségünk volt rá, találkoztunk is egymással.

Ennek köszönhetően tudom azt, hogy ő az újságíró pályát már nagyon hamar kiválasztotta magának, és hogy alig várta, hogy az egyetem elvégzése után egy magazinnál kezdhessen dolgozni. Andrisról tudni kell egyébként, hogy egy igazi motoros alkat: bárhol találkozol vele, tuti, hogy bőrdzsekiben fogod látni, viszont képes alá olyan inget és nyakkendőt kötni, amit bármilyen cégigazgató elirigyelhetne tőle.

Viszont amikor a magazinnál dolgozni kezdett, olyan közel lakott a szerkesztőséghez, hogy gyakorlatilag fölösleges lett volna motorra pattanni miatta: 10 perc séta nem jelentett akkora távolságot. Így viszont nem is vette fel motoros ruháit, és megmaradt elegáns, néha már inkább túlöltözött stílusánál.

Az első benyomás mindent eldönthet

A helyzet az volt, hogy Andrist emiatt elkönyvelték egy karót nyelt srácnak, még azelőtt, hogy egyetlen szót is szólhatott volna. Az eleganciája miatt piperkőc alaknak tartották, és nem is sejtették, hogy igazából egy vagány motoros arcról van szó, akinek csak az egyik „személyisége”, az ingben munkába járó újságíró.

Egészen addig volt ez így, amíg egy nap tönkre nem ment a „munkába járós” cipője, és helyette a motoros cipőjében ment dolgozni. Csak hogy el lehessen képzelni, megmutatom, milyen motoros cipőről van szó.

Láthatjátok, teljesen kiváló, a megfelelő szereléshez tökéletesen passzoló cipő, amiről nem is feltétlenül gondolná az avatatlan szem, hogy motorozáshoz tervezték. És Andris legnagyobb szerencséjére volt egy nem avatatlan szempár a szerkesztőségben.

Egy cipőben jártak

Andris belépett az irodába és a szokott módon elkezdett dolgozni az asztalánál. Egészen addig nem történt semmi, amíg föl nem kelt, hogy kimenjen ebédelni, amikor egy kiáltást hallott: „Neked is ilyen van?”.

Egy kollégája volt mögötte, aki a gurulós székében hátradőlve felemelte a lábát, hogy megmutassa: neki is pontosan ugyanolyan motoros cipője van. Mondanom sem kell, innentől kezdve megvolt az első közös beszédtéma, ami az első néhány ebédidőt teljesen fel tudta ölelni. A közös ebédeknél pedig Andris már így csatlakozhatott egy nagyobb társasághoz, és így már meg is volt a maga kis csoportja, amin keresztül elkezdhetett megismerkedni a többiekkel

Egy motoros cipő is elég lehet az első lépéshez

Andris példáját csak azért meséltem el most neked, hogy lásd, milyen apróságokon is múlhat a beilleszkedés egy új munkahelyen. Nem kell görcsösen keresni a közös témákat a munkatársakkal, mert az gyakran visszafelé sülhet el, és tolakodónak, idegesítőnek tarthatnak minket. Légy mindig önmagad, és hidd el, meg fogod találni előbb-utóbb a közös hangot a többiekkel!