Az állásinterjún egyszer csak megfájdult a bölcsességfogam

Egy állásinterjú sohasem a legnyugodtabb környezet, ahol el tudja magát képzelni az ember. Én mindig egy kicsit stresszes vagyok az ilyen szituációkban, és eddig még nem sikerült mit kezdenem ezzel a problémával. Pedig tényleg komolyan foglalkozom a témával, és tudom, hogy fontos lenne megtanulnom pár trükköt. Jó lenne tudni, hogyan kezeljem jól a szorongásomat. Sok pszichológiai témájú könyvet olvastam már a témában, de egyelőre nagy többségében a szorongás győzött. Pedig tudom, hogy értékes munkavállaló vagyok, és azt gondolom, a magam szakterületéhez kellőképpen értek is. Sosem volt panasz a korábbi munkáim során, így nem is teljesen értem, miből ered ez az iszonyatos megfelelési kényszer.

Talán csak egyetlen interjú különbözik e tekintetben, mégpedig az egyik legutolsó. Sajnos ott nem a szorongás árnyékolta be a napomat… HR asszisztensnek jelentkeztem egy nagyon szimpatikus céghez. Úgy éreztem, végre megtalált az a lehetőség, amit kerestem, ezért szerettem volna mindent beleadni a beszélgetésbe. Magamhoz képest sikerült valamelyest lelazulnom, és már kellőképpen belefeledkeztem a beszélgetésbe, amikor is egy nagyon éles fájdalom hasított az állkapcsomba. A bölcsesség fogam volt az. Évek óta növöget alattomosan, de valahogy sehogy sem akar előbújni. Időről időre meglep, és nyilalló fájdalom kíséretében üdvözöl. Ilyenkor nem történik semmi, napokig csak növöget a felszín alatt, hogy aztán hónapokra megint eltűnjön az életemből.

Én minden egyes ilyen jellegű találkozásunkkor fáraszt kapok. Tudom, nem kell mindent elhinni a bölcsességfog kihúzásáról, de akarva akaratlanul eszembe jutnak nagyanyám horrorsztorijai. Hogy neki már annyira nem volt hely a szájában, hogy amikor kinőtt a bölcsességfoga, már becsukni sem tudta rendesen a száját. Az orvosok is csak hüledeztek, és végül kivésték nagyanyám szájából a bölcsességfogat. Ráadásul két fogával is így járt életében! Legalábbis ezt tartja a családi legenda. Biztosan nagyon nagy traumaként élte meg szegény a történteket, mert a mai napig beszél róla, és a mai napig látom az elborzadást a szemében, ha felidézi ami vele történt.

Nos, én nem szeretném, ha ekkora fájdalommal járna a bölcsességfog kihúzása, de azért elkezdett aggasztani a dolog. És mivel nagymamám volt az egyetlen, akitől eddig bármit hallottam az eljárásról (az pedig nem volt éppen kellemes), úgy döntöttem, kicsit körülnézek, és elkezdek kutatni a témában. Nagy meglepetésemre egészen hamar találtam egy objektív, informatív oldalt a bölcsességfog kihúzása kapcsán. Amikor elolvastam, némiképp azét megnyugodtam, hogy nincs minden veszve. Az oldalon ugyanis az szerepel, hogy nem minden esetben kerül sor a bölcsességfog eltávolítására. Hátha az enyém is a szerencsésebb esetek közé tartozik? Amennyire meg tudom ítélni, szerencsére nem nyom semmit a számban, nincs útban sem. Egyszerűen csak kellemetlen, amikor elkezd feszülni a ki nem nőtt fog felett a bőr.

Az interjú a kellemetlenségek ellenére szerencsére jól sikerült, és képzeljétek, megkaptam az állást! Bízom benne, hogy ez az élmény segít átlendülni a szorongásomon, és nemsokára magam mögött hagyhatom ezt a kínzó érzést is.