Egy jó tanács az esküvői fotókat is meg tudja menteni.

A párommal a nagy napunk előtt álltunk. Még azért nem közvetlenül, de már igen csak a küszöbén. Én részemről nem vagyok vallás gyakorló, de a párom miatt úgy döntöttünk, hogy egy kis evangélikus templomi szertartást is megejtünk, hogy a család azon része is, akik ilyen formában is megálmodták ezt a napot, teljesnek érezze magát. Félre ne értsetek, hangsúlyozom, a kedvesem is így szerette volna. Én pedig úgy döntöttem, hogy szeretem annyira, hogy ezt megtegyem érte. De csak úgy, mint egy sima házasságkötő termi esküvő, ez is igényel előzetes felkészülést, ami nem más, mint a jegyes oktatás. Ez egy olyan tanácsadói, illetve oktatási folyamat, melyben megtanítják nekünk, hogy az egyházi szertartás, liturgia és bármilyen egyéb szokások miként zajlanak le és miként lehet ezt a leginkább a saját személyes ízlésünkre és életünkre formálni, mi az, ami kötelező és mi az, amire számíthatunk a teljes szertartást illetően. Őszintén szólva részemről ez eleinte igen csak nagy önuralmat követelt meg, de mint már mondtam, ez így volt helyes. És végső soron szerencsénk volt, mert a lelkészünk egy igen csak kedves ember, a páromat és családját is jól ismeri, tehát nem kellett nagyon kellemetlenkedi előtte, és készséggel válaszolt az én mondhatni a témában amatőr kérdéseimre. A végére már egész otthonosan és gátlások nélkül tudtam magam érezni az egész közegben, már tényleg csak az utolsó simítások voltak hátra az esküvőig.

A lelkészünk az egyik ilyen utolsó óra végén mondta, hogy mivel készségesen részt vettünk ezen az oktatáson, szeretne egy kis meghitt előesküvőt tartani, ahol a templom kertjében szívesen megvendégelné a szűk családunkat, a régi barátságra való tekintettel. Valamint hozzá tette, hogy ha esetleg gondoljuk, természetesen már az esküvői fotósunkat is elhozhatjuk, hogy már ezeket a pillanatokat is megörökíthesse.

Nagyon örültünk a lehetőségnek és éltünk is vele, egy nappal az esküvőnk előtt egy koraesti időpontra szerveztük, és azt gondoltuk, hogy ez nem is egy rossz dolog, hiszen még egyszer utoljára találkozik a család úgy, hogy mi még nem házaspárként vagyunk jelen. Mindenképp akartuk, hogy a fotósunk is részt vegyen rajta, így az előtte levő héten fel is hívtuk, hogy rendben van-e neki az előző este is esetleg.

Itt jött a baj. Rövid egyeztetés után kiderült, hogy az esküvői fotósunk, rossz napra írta fel a dátumot és azt hitte, hogy két hét múlva lesz csak az esküvő, ő pedig akkor nem tartózkodik még az országban sem, így nem tud ott lenni, nem, hogy az elő vacsorán, de az esküvőn sem.
Ez a hír nagyon rosszkor jött, mert már alig volt időnk az esküvőig és fotóst az egyik legnehezebb találni. Így a rokonsághoz, barátokhoz és az internethez fordultunk, hogy amilyen hamar csak lehet, tudjunk egy új fotóst találni, aki segít nekünk az esküvőn. A párom nagybátyja ajánlott egy esküvői fotóst, akivel egy másik esküvőn találkozott és rendkívül szimpatikusnak találta és jó képeket készített.

Azonnal le is csaptunk rá. A lehető leghamarabb akartuk elérni és amint sikerült, jóformán könyörgőre fogtuk neki, hogy legalább az esküvőnket vállalja el, ha mind a kettő nem is tudja, kerüljön, amibe kerül, de nekünk muszáj egy fotós.
Azt hiszem ilyen szerencsénk sosem lesz még egyszer, de kiderült, hogy arról a két napról, amikor nekünk lett volna rá szükségünk, pont valaki lemondta a szolgáltatásait, így ráér a fotós és el tud jönni mind az esküvőre, mind a családi vacsorára előtte. Elképesztően boldogok voltunk és nem győztünk hálálkodni neki, hogy ilyen nagy jót tett velünk, és így tökéletes lesz az esküvőnk.

Ami azt illeti az is lett, életem szerelmével egybekeltünk, életünk egyik legboldogabb napján, és ezt bármikor vissza is tudjuk nézni, hála a remek fotósunknak.