Egy anyagias lány vallomása – a boldogságot nem lehet pénzért megvenni

Nekem nem az a fontos, hogy nagy ajándékot kapjak, sokkal fontosabb, hogy szépet. Ezt most már biztosan ki merem jelenteni. Sok minden változott a gondolkodásomban, az utóbbi időben, és ez nagy szerencse, mert korábban nagy felszínes voltam, azt gondolom. És nem csak én gondolom így, hanem a környezetemből szinte mindenki ezen a véleményen van.

Volt egy barátom, akit kifejezetten a pénztárcája alapján választottam. Az ilyen pasik sosem igazán jóképűek és nem is igazán kedvesek, azt gondolják, mivel nekik sok pénzük van, másoknak meg nem, ezért szinte mindent megvásárolhatnak. Többek között a nőket is, és engem is tulajdonképpen megvásárolt ez a férfi. Először csak drága vacsorák, luxusszállodai szobák, aztán lakást bérelt nekem, drága ruhákban járatott, és még egy méregdrága sportkocsit is vásárolt nekem. Nem mondom, hogy elképesztően kellemetlen egy ilyen szituáció, sőt, nagyon is élvezetes, mikor a sok pénz hatására kinyílik a világ, és az ember lehetőségeinek, csak a csillagos ég szab határt, de aki azt gondolja, hogy mindez ingyen van, az nagyon nagyot téved. Ugyan is ezek a kapcsolatok igazi lélekölők, és ez nem vicc, tényleg így van. A magam fajta fiatal lányok azt hiszik, hogy ha valaki vesz nekik dolgokat, akkor az a szeretet és a gondoskodás jele, viszont később nagyon nagyot koppannak, mikor kitisztul a szemük és rájönnek, hogy ezeknek a férfiaknak ez a legkisebb energia befektetéssel járó cselekedet, hogy költsenek. Ugyan is annyi pénzük van, hogy amit elköltenek egy ilyen esetben, az csak apró, viszont mégis olyan hatást érnek el vele, amit más csak verejtékes kemény munkával tud egy kapcsolatban. Már, amennyiben egy ilyen viszony nevezhető kapcsolatnak, ugyan is érzelem, na, az nem sok van benne. A sok szép ajándéktárgy és drága programok fizetségül szolgálnak a hallgatásért, azért, hogy ne szólj egy szót se soha. Akkor se, ha épp azt hiszed, kiszakad a lelked a helyéről, akkor se, ha nagyon szomorú vagy, esetleg éppen semmi másra nem vágysz, csak egy hangyányi szeretetre. Ezek a dolgok nem érdeklik ezeket a férfiakat, csak az, hogy te mindig mosolyogjál, legyél jókedvű, szórakoztasd őket és ne kérj, ne szólj semmit, pláne ne olyat, amihez neki nincsen kedve. Sokszor csak második, vagy harmadik barátnő az ember, esetleg van otthon egy feleség vagy gyerekek, és ilyenkor azt is le kell nyelni, hogy az ember sokadik fontosságú a rangsorban, és ha előtte valakinek igénye van a férfire, vagy valami baja van, senki nem fog törődni azzal, hogy velünk is törődjön.

Aztán jön egy fényfoszlány, egy hirtelen felismerés, hogy ez mennyire üres és semmit mondó, és az ember lányának kinyílik a szeme. Kiderül, hogy léteznek igazi, valódi értékekre alapuló kapcsolatok is, és az ember lánya lehet boldogabb egy lepukkant lakásban, nyúlott ruhákban, miközben a földön ülve eszi a pizzát, mint egy 5 csillagos szálloda lunch bárjában többszázezret érő ruhákban, kaviárt és tigrisrákot falatozva. Tudom, bután hangzik pont az én előadásomban, pedig ez megtörtént eset. És rájöttem, hogy mennyire magányos is lehet az ember, miközben százak veszik körül, ezzel ellentétben lehet kiegyensúlyozott, ha ott van az az egy, akire szüksége van. És ilyenkor nincs más szükség az álságos fényűzésre, nincs szükség a műluxusra, csak arra a szeretetre és odafigyelésre, amit a másiktól kap. Nem kellenek gyémántok, mert az ékszershop nyújtotta swarovski ékszerek is tökéletesen kielégítőek, ha azokat szeretettel adják az embernek. Sőt. Azokat az ékszereket szeretni lehet, mert eszmei értékük van attól, ahogyan adták nekem. Hiába pihen ott milliós értékben ékszer a fiókban, rájuk sem bírok nézni, mert csak fájdalmat és rossz érzéseket hoznak elő belőlem.

Így nyílik ki a szeme egy anyagias lánynak, és jön rá arra, mik az életben az igazi értékek, és miben rejlik a boldogság. Nem mondom, hogy a pénz már nem kell, mert persze, hogy kell, de nem véletlenül tartja a mondás, hogy az igazi boldogságot nem lehet rajta sehogy sem megvenni. Ez így igaz.