Az ember nem is hinné el, mennyit számít a nyugodt munkahelyi környezet.

A legnagyobb hiba, amit egy munkakereső egyén elkövethet, hogy csak azt tartja szem előtt egy állás kiválasztásánál, hogy mennyi a fizetés. nyilván, az ember pénzért dolgozik, és nagyon nem mindegy, hogy mennyiért, na de nem lehet az a prioritásunk élén, hogy sok pénz, más nem számít, mert így tesszük tönkre magunkat egy életre. Aki nem hiszi el, az ismerje meg most Katalin történetét!

Katalin egy nagyon kedves, jó szívű hölgy, akivel nem olyan régen ismerkedtem meg. Azért fordult hozzám, mert szeretett volna lelki segítséget kérni, és megbeszélni velem, hogy mit csinál rosszul. A kereskedelemben dolgozik már 15 éve, de valahogy nem állja meg a helyét sehol sem. És nem azért, mert szakmailag nem elég rátermett, vagy ne tudná ellátni a feladatait, sokkal inkább azért, mert emberileg nem illik abba a körbe, ahova folyamatosan kerül. Mint említettem, nagyon jószívű, már-már túlságosan is az, és a multinacionális cégek zord világában nem tudja megállni a helyét ezzel a mentalitással.

Kifaggattam, hogy milyen munkákat végzett korábban és hogy melyik volt, ha volt egyáltalán ilyen, amelyikben igazán ki tudott teljesedni. Elmesélte, hogy egy kis közértben kezdte a pályafutását még anno, ahol nagyon kedves és rugalmas főnöke volt, amikor rosszul csinált valamit, akkor leszidta, de ez elég ritkán fordult elő. Aztán a multik térnyerésével a kisbolt csődbe ment, és új állás után kellett néznie. Így került be a személytelen multi világba, és mára már az egészsége látja a kárát mindennek. Elmesélte, hogy olyan szintű volt benne folyamatosan a feszültség, hogy epegörcsei lettek, és kiderült egy idő után, hogy epeköve van. Mikor szólt erről a közvetlen felettesének, ő nem is foglalkozott vele, elhajtotta dolgozni. Folyamatosan olyan beosztásban volt, hogy még a gyógyszertárba se tudott elmenni görcsoldóért, ezért amikor elfogyott a Drotaverin is, akkor egész nap fájdalmas görcsök közepette kellett dolgoznia. És még az a szívességet sem tették meg neki, hogy könnyebb feladatokat adjanak, hanem ugyan úgy cipekednie kellett a raktárból, mint a többi, egészséges társának. Természetesen, mint az már sejthető, ennek kórház lett a vége, és nem csak, hogy nagyon komoly műtéten kellett átesnie, de mire felépült, nem volt állása. Nyilván ezt nem tehették volna meg, de mindenféle furmányos módon addig csűrték csavarták a dolgot, mire kifúrták az állásából. Nagy bánatában már nem volt jobb ötlete, és hozzám fordult. Nem volt rest segítséget kérni, és milyen jól tette. Mert nem normális dolog az, hogy az ember görcsoldókon éljen a munkája miatt.  Mert hiába a pénz, ha az ember boldogtalan.

Az volt a javaslatom, hogy ürítse ki a fejéből a gondolatait, vonuljon egy csendes helyre, és kezdjen meditálni. képzelje el, hogy milyen az a szituáció, amiben ő jól érzi magát, mint munkahelyi környezet. Milyen emberekkel szeretne dolgozni, és milyen morállal.

Megfogadta a tanácsomat, és ráébredt, hogy ő igazából nem is való a kereskedelembe. Neki olyan munka kellene, ahol nem bántják, nincs stressz, megcsinálja a feladatát és békében hazamehet. Hirtelen beugrott neki, hogy szívesen lenne gyerekekkel, mert ők mentesek minden rosszindulattól, és neki igazából ez kellene.

Beiratkozott egy esti dadusképző iskolába, elvégezte, és azóta egy óvodában dolgozik. Mikor visszajött hozzám konzultációra, alig ismertem meg. Olyan kiegyensúlyozott és boldog volt, amilyennek még előtte sosem láttam, arról nem is beszélve, hogy szépen ki is gömbölyödött. A párjával egy ideje családalapításon törték a fejüket, de nem jött össze a nagy stresszben sehogy sem a gyerek. Most, hogy lekerült róla minden, új erőre kapott és a gyermekét hordja a szíve alatt. Hát nem csodálatos? Erre képes a környezetváltozás, és a nyugodt munkahelyi légkör.