Az a fránya állásinterjú…

A múltkor írtam róla, hogy Botond barátomnak segítettem (https://csoportteka.hu/allasinterjutol-napelemes-rendszerek-araig/) egy kicsit az álláskeresésben, illetve az interjúra való felkészülésben.

A legutóbb, egy kedves lány barátom kérte a segítségem ugyanebben az ügyben. Neki mondjuk inkább öltözködési tippeket kellett adnom, mert nem tudta, hogy milyen ruhát vegyen fel az interjúra. Az igaz, hogy Lilla eddig nem nagyon dolgozott 8 órában, irodai feladatokkal. Még csak 22 éves, de eddig a vendéglátásban melózott, ott meg ugye mások az elvárások a kinézet tekintetében is.

Szerencsére nekem a nővérem divatmániás, és kamasz korunk óta, amikor épp nincs pasija, akkor engem kényszerít, hogy menjek el vele vásárolni, nézzem meg, hogy ez meg az, hogy áll neki. Azt mondta, azért szeret velem menni, mert én őszintén megmondom a véleményem, még akkor is, ha ez plusz 2 óra keresgéléssel jár. Még jó, hogy megmondom, annak ellenére, hogy tényleg szenvedek az alkalmakkor, szeretem a nővérem, nem szeretném, hogy bénán nézzen ki. Plusz, ha a jó kinézete miatt pasizik be, akkor nem nekem kell vele mennem a következő ilyen körre. Ez mindig plusz motiváció. Na, de ott tartottam, hogy Lillának kellett segítenem abban, mit vegyen föl az interjúra. Telefonon mondtam neki, hogy igyekezzen valami szolidat választani, nem kell fél méter mély dekoltázs, sem miniszoknya, takarja el a melleit és a térdét is lehetőleg, különben aligha fogják komolyan venni. Erre persze rögtön kétségbeesett, azt mondta, neki ilyen ruhái nincsenek.

Kérte, hogy menjek át, nézzem meg, mik közül tudunk válogatni, vagy válasszunk neki valami ruhát egy webshopon keresztül. Mondjuk még volt egy hét az interjúig, szóval az új ruha is megérkezhetett.

Át is mentem, de előtte még gyorsan bedobtam egy sört a lakásom melletti kocsmában, hogy lélekben is felkészüljek a rám váró rémálomra: egy nő, millió ruha között, kétségbeesetten, a hisztéria szélén… Ez vár rám Lillánál, és még csak nem is a barátnőm… Fene azt a jó szívemet!

Az uralkodó állapotokat szerencsére egy kicsit túlbecsültem, vagy Lilla túl volt a holtponton, ezt nem tudom, de szerencsére a sírás kimaradt.

Megmutatta, milyen ruhái vannak, és megállapítottam, hogy tényleg nincs igazán az állásinterjúra alkalmas darab. Az a baj, hogy a hosszúakat meg lehet rövidíteni otthon, de azzal, ami alapból a lehető legrövidebb, nem sok mindent tud kezdeni az ember.

Mondtam neki, hogy itt az ideje vásárolni, és gyorsan ráírtam a nővéremre, hogy dobjon át pár webshop címet, ahol elegánsabb ruhákat kapni.

Szerencsére pár percen belül válaszolt, küldte a linket, és annyi utasítást, hogy szerinte a kötött ruhákat nézzük, azok elég elegánsak. Rögtön meg is mutattam Lillának a webshopot, és megnéztük a kötött ruhákat.

Szerencsére tényleg elegánsak voltak, és Lillának is tetszettek. Pont az ő stílusa volt egy-két darab, a nővérem egy zseni, nem tudom, másképp hogyan érzett volna rá ennyire a dologra. Lilla a nézelődés közben teljesen lenyugodott, ki is választottunk neki 2 kötött ruhát, mind a kettő igazán csinos és elegáns volt. Szerencsére kicsit hamarabb képes dönteni, mint a nővérem, így egy fél óra alatt le is tudtuk a dolgot. Persze figyelmeztettem rá, hogy kellene legyen egy vészruhája otthon, mert ha a webshopból küldött darabok mérete véletlenül nem jó, vagy bármi gond adódik a szállítással, akkor nem lesz mit felvennie. Szóval, menjen el vásárolni, most már nagyjából sejti, milyen vonalon kell mozognia.

A következő héten aztán, az interjú előtti napon fölhívott, elmesélte, hogy már 2 napja megérkeztek a kötött ruhák, a méret tökéletes, most épp azon filózik, hogy melyiket vegye föl másnapra.

Örültem, hogy sikerült neki segítenem, de remélem, hogy többet nem kér meg ilyesmire. Mielőtt letettük, azért figyelmeztettem, hogy a sminkje is szolidabb legyen, mint amit megszokott, elég egy kis szempillaspirál és alapozó. Ezt a mondatot persze nem magamtól találtam ki, csak meséltem a nővéremnek Lilláról, és ő szólt, hogy adjam át neki ezt az üzenetet.

Arra meg én kértem meg, hogy amint van eredmény az interjúról, szóljon, hogy sikerült, hogy kiderüljön, tényleg hasznos volt-e a segítségem, vagy sem. Remélem, hogy sikerül neki!